A megfelelő tápegység kiválasztásánál a legfontosabb paraméter az igényeknek megfelelő feszültség- és áramkapacitás. DC-tápegységek esetében a tápegység teljesítménye nem feltétlenül egyenlő a a készülék által biztosított maximális feszültség és áram szorzatával. Az ilyen, hiperbolikus karakterisztikával rendelkező tápegység alacsonyabb feszültségtartományban a feszültség- és teljesítményadatokból számítható áramnál nagyobb áramot képes kibocsájtani, illetve kisebb áramterhelés esetén növelhető a feszültségérték.
DC-tápegységek esetében szükség lehet az u.n. "remote sense" funkcióra, mely hosszabb vezetékek használata esetén kiküszöböli az azokon történő feszültségesést, így biztosítja, hogy a vizsgált berendezésre pontosan a beállított feszültség kerüljön.
AC-tápegységek esetében szintén az áram-, feszültség- és teljesítményértékek a legfontosabb paraméterek, valamint az AC feszültség/áram frekvencia-tartománya. Bizonyos AC-tápegységek alkalmasak DC feszültség és áram generálására is, valamint AC üzemmódban arbitrary, azaz szabadon tervezhető feszültség előállítására.
